Képes Újság, 1995-09

 

Tisza fa - írások

Képes Újság, 1995-09 
Máté Judit: Fényre nyíló totemajtók


  A megfestett hangulatok, impressziók szinte körülölelik a látogatót. Belefeledkezik egy-egy kép szín kavalkádjába vagy lágy áttűnéseibe. A festő alighanem csak azért ad címet a képeinek, mert cím nélkül a mű olyan, mint az ember név nélkül. A valóságos tartalmat azonban nem a név adja, hanem az érzés, ami a művészt átjárta alkotás közben, s ami hasonló rezonanciát vált ki a szemlélőben.
  Tisza-Kalmár György kővágóörsi galériájában nemcsak a festmények, a grafikák a tárlat szereplői, hanem a gyönyörűséges, fából készült bútorok, ajtók is. A többnyire vörösfenyő alapanyagú tárgyak többek saját funkciójuknál. Schneider László egy katalógusban így jellemzi őket: „…ajtói totemek, amelyeken nem léphet át az ember csak úgy, érintetlenül, változatlanul, hogy ne kússzon lelkébe az örök kérdés: honnan jössz, hová mész, ki vagy? Ablakai… egy miénken túli dimenzióba nyílnak…”
  A 43 éves művész hosszas bolyongás, Londonban és Bécsben töltött évek után a legszebb balatoni tájban lelt otthonra. Barcsay Jenő és Borsos Miklós voltak magántanuló éveinek mesterei. Amikor hazajött, természetes volt, hogy nem Budapesten telepedik le.
  -Amikor elmentem itthonról, sok pénzre, nagy karrierre vágytam – idézi fel a múltat Tisza-Kalmár György. – Bekerültem abba a társaságba, ahol mindez már természetes volt. Rájöttem, ez a világ mégsem az, ami engem vonz. Kiábrándítónak találtam. Amikor megismertem második feleségemet, addigra én is gyakori kiállítója lettem a galériáknak, de egyre inkább azt éreztem, az nagyon üres dolog. A sok-sok keresés, kutatás után szinte véletlenül – hiszen már ott tartottam, hogy a festészetből is kiábrándultam – egy természetgyógyász tanfolyamon kapott minden új értelmet. Nem lettem természetgyógyász, de olyan szellemi indítást kaptam, ami végre arra az útra terelt, amin járnom kell. Az ősi kultúrákban a varázslók totemoszlopokat készítettek, ráolvastak, színeket alkalmaztak a gyógyításban, kapcsolatot teremtettek bizonyos felsőbbrendű energiákkal. Rádöbbentem: csakis ez lehet a művészet feladata.
  A nyugalmat és erőt árasztó fában a tiszta formák, egyedi díszítések azokra is hatnak, akik mindössze egy szép, a hagyományostól különböző ajtót szeretnének házuk bejáratára. Nem tudják, mi ez a különös harmónia, de érzik, hogy más belépni ezeken az ajtókon, mint azokon, amiket tucat termékként  az építőipar kínál. Aztán visszatérnek, hogy lehetőleg a lakás többi ajtaja is sugározza ezt a jó érzést.
  - A régi bútoroknak is azért nagy az értékük – mondja Tisza-Kalmár György -, mert a beléjük fektetett energia nem vész el.
  A kérdésre, hogy minek tartja magát, festőnek vagy belsőépítésznek – így válaszol:
  - Inkább festő vagyok. De még inkább olyan ember, aki járja a saját útját, s ennek a festészet csak egyik megnyilvánulási formája. Felszeretném építeni és belülről megfesteni a Fény Templomát, ahol a megfáradt vagy beteg ember változást, javulást kap majd, s ahol az ember megleli önmagában a választ kérdéseire.