Atrium, 1996. május

 

Tisza fa - újság cikkek

Átrium, 1996-05
Halsi Rita: A vörösfenyő nyelvén szólva


Diszel. Kis falu Tapolca mellett a Káli-medencében. Ide költözött le néhány éve Tisza-Kalmár György festő- és iparművész a családjával. A világ forgatagából való kivonulás az ismerősök számára öngyilkos vállalkozásnak tűnt. A kívülállók szemében Diszel nem az emberi módon való élés lehetőségét hordozza, hanem egy isten háta mögötti falu, az élve eltemetkezés színhelye. S valóban: nincs pezsgő kulturális élet, nehezen áramolnak az információk, hiányzik az értő szellemi közeg is. De van a Csobánc gyönyörű vulkánikus kúpja várrommal a tetején, van az országútra kihajló, termésében gazdag vénséges almafa, van kálváriás temető és csend és nyugalom. És főleg van idő. Van idő gondolkodni, merengni és töltekezni. Alkotni is. Ha nem impressziókat megfesteni, akkor a vörösfenyő anyagát ízlelgetni. Beszélgetni az erezettel, a csomókkal, a göcsörtökkel. Figyelni az anyag erővonalait, és megérteni a fenyő természetét. A Tisza-Kalmár György által készített bútorokban, ajtókban, ablakokban az anyag belső törvényei öltenek formát. A magas szintű mesterségbeli tudás, a technikai fogások ismerete nem öncélú alakítgatások eszköze, hanem a belső forma kibontását szolgálja. Egy–egy alkotás több hónapig is készül. A különlegesen finom felületek, legömbölyített formák életre hívása mögött nemcsak rengeteg idő, de értő figyelem, párbeszédre való készség is van. Tisza-Kalmár György egyszerre autonóm művész és közvetítő. Az ő műveinél nehezen tudnánk arra a kérdésre válaszolni, hogy ki kit alakít. Eredendő egymásrautaltság ez. A művésznek szüksége van a fára, hogy egyáltalán meg tudjon szólalni, s aztán ha megszólal, a vörösfenyő nyelvén beszél. Lehet, hogy az a fajta együttrezdülés, vidéken adatik meg, ahol a természethez való odafordulás ténylegesen egzisztenciális és vitális kérdéssé válik. Nem véletlen, hogy a városból történő kivonulás radikális szemléleti váltással, az életvezetési elvek odagondolásával jár együtt. Tisza-kalmár György is öko-nézeteket vall, ami többek között abban is megmutatkozik, hogy munkáihoz maga által készített biopácokat és boilakkokat használ. S bár a falusi élethez bioritmusával önkéntelenül, életmódjával  pedig tudatosan igazodott, mint alkotó ember nem nyugodhatott bele a szellemi elszigetelődés tényében. Szeptember végén nyitotta meg Diszelen bemutatóteremmel egybekötött galériáját, amelyet a környékbeli kulturális élet központjává kíván tenni. Aki a Tisza Galériát felkeresi, nem csupán egyedi vörösfenyő bútorokkal és impresszionista képekkel fog találkozni. De őszinte figyelemmel, emberi érdeklődésben is része lesz. Mert Tisza-Kalmár Györgyhöz nem lehet pusztán vevőként vagy érdeklődőként beállítani, hozzá, Diszelre csak teljes emberként látogathatunk el.