Magyar Nemzet, 1996-11-09

 

Tisza fa - újság cikkek

 

Magyar Nemzet, 1996-11-09
Várhegyi Andrea: Életfa – ablak a világra


    Ha valaki kirí a sorból a tehetségével, ötleteivel, küllemével, az náluk máris valami láthatatlan stigmát kap. Nem olyan, mint a többi, küzdjön meg hát a sorssal, bizonyítsa sokszorosan, hogy szándéka tisztességes, tehetsége révén nem bántja nem bántja senki érdekeit, használni akar, nem feltétlen meggazdagodni. Ha erős jellem az illető, akkor sokévi küzdelem eredményként elismert ember lehet. Vagy úgy, hogy külföldön aratja sikereit, vagy úgy, hogy halála után ismerik el.
    Mindez végigfutott bennem, amikor megláttam Tisza-Kalmár György festményeit, ősi népi motívumok ihlette, különleges vonalú, fából készült bútorait. A mester ugyanis nem egészen ifjú, éppen túl a negyvenen. Mentalítása kortalan, határok nélkül való, apró gyermekei pedig még hosszú időre konzerválják életvitelét.
    Már abban is van valami formabontó, hogy valaki festő és iparművész egy személyben. Meg abban is, hogy nem képzőművészeti tárlaton mutatta be legutóbb műveit a pesti érdeklődőknek, hanem a kőbányai vásárváros területén a bútoripari szakkiállításon. Ez nagy összefogás eredménye, hiszen az anyagi lehetőséget a pavilonban a Veszprém Megyei Vállalkozási Központ biztosította számára, a szállítást pedig a Kékkúti Ásványvíz Rt. Mert manapság művészember nem könnyen jut bemutatkozáshoz.
  A neve is külön magyarázatra szorul. Felnőttkorában úgy érezte, mindent az édesanyjának köszönhet, s milyen furcsa szokás csak az apa nevét továbbvinni, és felvette művésznévnek a Kalmár elé a Tisza nevet. Nem gimnáziumba járt – technikumban érettségizett -, és nem művészeti főiskolára. Mindent megtanult autodidakta módon, amit fontosnak tartott a szakmához. Barcsay mestertől leste el az anatómia alapismereteit, Borsos Miklós tanította a szobrászat fogásaira. Tanárainak meggyőződése volt, három dimenzióban ábrázol a legjobban.
   A pavilonban kiállított, pasztelszínű víziókra emlékeztető hatalmas olajképei előtt semmihez sem hasonlítható gyönyörű, míves ajtaja. A falon jó néhány grafika – irodalmi idézet illusztrációjaként. Aztán egy ablak a világra, amihez foghatót eddig egyetlen lakberendezési lapban sem láttam. Hajlított, íves, fából faragott, olyan mintha az előtte lévő természetes környezet folytatása lenne. Mintha a termő gyümölcsfa a kertből beköltözne vele a szobába. Valami ehhez hasonló érzés fogja el a látogatót, amikor az ajtóra néz. Biztonságot sugárzó, békés, emberközeli darab, feltehetően jó mögötte élni. A tárlaton vagy egy különös méretű és alakú asztal, ágak nőnek ki belőle, az ágakon nem levelek ülnek, hanem levelet eszünk juttató fatálak, amelyekre rakodni lehet. Aztán itt a sarokban az ágy. Mondhatnánk, hogy skandináv stílusú, de nem az. Magyar a javából, ősi népművészeti vonalakat lehet felfedezni rajta, miközben szép hajlított támlájú, kényelmes és hívogató. Olyan, amelyben jól lehet megpihenni, elfeledni benne a város zaját.
  A mester eredetileg a fővárosban született. Elvágyott innen, mert természet közelisége nem talált megértésre. Az élet úgy hozta, hogy évekig élt korábbi házassága révén Londonban. Tanult és dolgozott. Akkor festett, és még messze volt a bútorkészítés ideje. Bécsben tárlaton mutatkozott be a kényes ízlésű közönségnek.
  Hogy indult a fával való szerelem? A képeit be kellett keretezni, és sokat kértek érte. Inkább megtanult keretezni. Innen viszonylag vezetett az iparművészethez. Családi okok miatt hazajött, letelepedett a Káli- medencében. Szép vidék, béke, nyugalom, új élet, házasság, gyerekek. Kétkezi munka egész nap. Nincs tévézés, színház, szórakozás, csak elmélyült alkotás. Aztán kaleidoszkópszerűen változik a kép. Költözés Diszelbe, a parányi faluba. Itt nagy ház, istálló, terep, fák, virágok, család csupa nagy betűvel. Valahogy meg kell élni, ezért készül a bemutatóterem, ahol ezek a nemes fából készült bútorok megvásárolhatók. A művész tervei alapján egyedi kivitelezésben, főként kézi munka nyomán. Diszel kis község a Káli-medence és Tapolca határán. Nem a világ vége… Tisza-Kalmár Györgyöt hallgatva ott kezdődik az élet.