Magyar Asztalos, 1996. szeptember

 

Tisza fa - újság cikkek

 

Magyar Asztalos, 1996. szeptember
Csonka Imre: Fából faragott festészet


Tisza –Kalmár György festő és iparművész nevével az utóbbi időben egyre többször találkozhatunk különböző lakáskultúrával foglalkozó folyóiratok hasábjain. A formatervezés és a kézműves megvalósítás példa értékű megjelenítése jellemzi a keze alól kikerülő tárgyakat.  Régi meghívásnak
tettünk eleget, mikor diszeli otthonába látogattunk.
-    Az Ön művészi pályafutására már a kezdet kezdetén is jellemző volt a nehezebb, ugyanakkor tartalmasabb út keresése.
-    Az ősi tradíciókat tisztelő formáját választottam a művésszé válásnak. Festészeti tanulmányaimat magánúton végeztem, először Benkő René, majd Barcsay Jenő és Borsos Miklós segítségével. 1979 és 1985 között Londonban éltem és dolgoztam, majd később Bécsben folytattam a munkámat.
      Furcsamód kerültem kapcsolatba a faiparral. Még Londonban dolgoztam, sokszor egyszerűen nem volt pénzem, hogy képkereteket vásároljak, így magam kezdtem el gyártani őket. Aztán később talán a honvágy hatására is, népi ihletésű tárgyakat kezdtem készíteni. Elsősorban különböző ládákat.
      1998-ban a hazatelepülésemmel egy időben egy idehaza meghirdetett népművészeti pályázatra mentem, de a zsűri hozzánemértése hosszú időre elriasztott a hasonló kalandoktól.
      Otthont kellett teremtenem családomnak, egy köveskáli nyaraló felépítéséhez ill. felújításához fogtam. A házon szükség volt nyílászárók cseréjére és a munkák során kerültem szoros kapcsolatba az ajtókkal és ablakokkal. Az utcafronton még konszolidáltan, hiszen az egységes utcakép még kötötte a kezemet, de az udvar felé néző ablakokat már saját stílusomban készítettem el. Úgy tűnt, hogy ezeket a hétköznapinak gondolt tárgyakat olyan formában sikerül megvalósítanom, ahogyan másnak még nem sikerült. A házhoz tartozott egy istálló, ezt átalakítottam műhelynek, és egy kis, kombinált barkácsgéppel és néhány kéziszerszámmal kezdtem neki a további munkáknak. Az ablak és ajtó után aztán értelemszerűen jött az ötlet, hogy miért
ne próbálkozzak meg bútorok készítésével is.
-    Ha a remekeket szemügyre vesszük, jól látható, hogy a vörösfenyő és a bükk elsődleges szerepet játszik az alapanyag kiválasztásánál. Miért pont ezt a két anyagot kedveli?
-    A vörösfenyő struktúrája, karakteres erezete szinte megvezeti az ember kezét. Könnyen megmunkálható barátságos meleg fénye, kellemes illata megbabonázza az embert. A bükk esetében ellentétben a vörösfenyővel, pont a homogenitása a vonzó. A szívem mélyén mindig festő vagyok. Az általam tervezett termékeken, legyen ez bútor, ajtő vagy ablak, általában van egy-egy festett alkatrész. Nem pácolt, festett! Saját keverésű festékeket használok. A bükk egyenletes szerkezete lehetővé teszi, hogy szépen takarjon a festék és ne foltosodjon. Persze van egy ennél sokkal prózaibb indok is, ez az a két fafaj, amely amellett, hogy megfelel a munkámhoz, sok utánjárással, de azért relatív egyszerűen megvásárolható. Állandó probléma a jó minőségű száraz alapanyag beszerzése. Szívesen dolgozok, illetve dolgoznék gyümölcsfákból vagy egzóta fafajokból, de beszerzésük körülményes, és rengeteg időt vesz igénybe.
-    Ezekhez a nem szokványos termékekhez gondolom különleges technológia párosul. Hallhatnánk néhány gondolatot magáról a gyártásról?
-    Néhány dolgot kiragadnék, de olyantól, mint konkrét gyártásfolyamat, nem tudok beszélni. Már csak azért sem, mert nincs két egyforma bútorom vagy ajtóm.
A szerkezet megtervezésekor kedvelem a hagyományos megbízható megoldásokat, csapolásokat. Itt említeném meg, hogy mivel szárítóm nincs és olyan nagy mennyiséget nem használok fel, hogy érdemes lenne bér szárítanom, csak természetes úton jó pár évet száradt faanyagból dolgozom. Ezeknek az ajtóknak minden darabja tömörfából készült. A legrégebbi ajtóm több mint 8 éves, de még nem volt vele semmi probléma.
Nem jellemző, hogy csavart, szeget használnék, korábban még a zárszerkezetet is fából készítettem. Egyébként ez az egyik legnehezebb része a gyártásnak, minden termékhez külön-külön meg kell keresni a zárszerkezetet, itt általában erős kompromisszumokra kényszerít a piac. Az ablakokba a legmagasabb igényeknek is megfelelő hőszigetelt üveget építem be. Kezdetben kicsit idegenkedtek az üvegesek, de már kezdenek hozzászokni. Nagyon sok a kézimunka egy darabon, a faragást, csiszolást nem lehet gépesíteni.
-    A végső formát – a pontot az í-re – mindig a felületkezelés adja meg. Ha jól tudom, Ön ebben is újat hozott.
-    Azt nem mondanám, hogy teljesen újat hoztam, csak máshogy csinálom, mint a többiek. Nem csak a korábban már említett festett bútoroknál tudom kamatoztatni festőművészi tapasztalataimat, hanem a lakkok készítésénél is. Saját kezűleg keverem a lakkokat, amit használok és elmondhatom, hogy nem volt még olyan termék, amelynél valamilyen probléma merült volna fel a felületkezeléssel kapcsolatban.
-    Az itt elhangzottak után nem fog csodálkozni az Olvasó, ha azt mondom, hogy egy-egy ajtó elkészítéséhez akár két hónapra is szükség van.