Portál, 1997. február

 

Tisza fa - újság cikkek

 

Portál, 1997. február
SzM : A fa muzsikája



Előző lapszámunkban (1997/1.) a famegmunkálás területére időről időre átránduló Tisza-Kalmár György festőművész remekben készült (kéz)míves ajtóit mutattuk be Sámán ajtók című cikkünkben. Most az ablakairól, bútorairól szólunk.
    A kézművestechnikával előállított, mindig egyedi tárgyak megkövetelik a jó minőségű alapanyagot. Az ablakokhoz, bútorokhoz is a legkedveltebb és legkönnyebben beszerezhető a bükk és a vörösfenyő.
    Az előbbi szigorú egyöntetűsége, az utóbbi fa élénk színe, illata, erezetének vibráló, játékos formái sajátos kontrasztot adnak. E két fafaj mellett szívesen dolgoznak gyümölcsfából vagy egzótákból is, de ezek beszerzése körülményes, és rengeteg utánjárást igényel.
    Az egyedi termékekhez egyedi technológia társul: csak az közös bennük, hogy mindegyik darab rendkívül sok kézimunkával készül.
    Minden darab természetes úton szállított tömör fából van. Ennek is köszönhető, hogy az első ajtók már közel egy évtizede alakváltozás, vetemedés nélkül szolgálnak.
    A szerkezetek, kötések kialakításakor Tisza-Kalmár György a hagyományos megoldásokat részesíti előnyben. A lehetőséghez képest az egyébként máshol megszokott fém alkatrészeket, csavarozott vagy szegelt kötéseket is csapolással, fogazással vagy más hagyományos kötésmóddal helyettesíti. Korábban a zárszerkezetek is fából készültek, de a mai kor emberének kézmozdulatai nem az óramű precizitású – és így természetesen sérülékenyebb – faszerkezetekhez szoktak.
    Az egyedi gyártás egyik legnehezebb része az illeszkedő zárszerkezetek felkutatása: ebben kényszerül időnként bizonyos kompromisszumokra. Természetesen az adott funkciónak az ablakok csak akkor képesek maradéktalanul megfelelni, ha a legmagasabb igényeket is kielégítő hőszigetelő üvegezéssel készülnek. A termék néha két hónapig tartó előállításának utolsó fázisa a felületkezelés. Az alkalmazott eljárásokhoz, a saját kezűleg kikevert lakkokhoz, festékekhez jól hasznosítható a festőművészi tapasztalat. Ezek az anyagok, miközben megadják a felületek kellő védettségét, nem torzítják el a faanyag érésével járó természetes színváltozást.